Az mondja Popper Péter egy interjúban, a magyarokat csak a győzelemre nevelik, a kudarcok elviselésére sosem. „Sem a családban, sem az iskolában nem tanuljuk meg, hogy a világban vereségek is vannak. Ha valami kudarc ér bennünket, akkor kétségbe esünk.” Pedig nem ez lenne a természetes, mint ahogy az sem, hogy minden hibánkat, vagy akár éppen szomorú sorsunkat más, mások tetteivel magyarázzuk, ahelyett, hogy elfogadnánk a rosszat is, és előre lépnénk. (tovább…)

Barack Obamáról elsőként egy South Park rész (4/8.) jut eszembe: Séf bácsi kezdeményezi, hogy a városka zászlóját változtassák meg, mert az rasszista. Egy fekete, felakasztott embert ábrázol, akit a fehérek körbeállnak. A gyerekekre hárul a feladat, alkossanak újat: a fehér embereket színesekkel egészítik ki, akik egymás kezét fogják. Észre sem vették, hogy egy fekete embert fehérek akasztottak föl, csak azt, hogy a képen csak „két színű” emberek vannak, és ehhez képest milyen (tovább…)

Kár volt több mint 4 milliárd forintot kidobni azért az ablakon, hogy megtudjuk, nem akarunk fizetni semmiért. De nem nagy ár azért, hogy a kiderült: számottevő többség gondolja másként a jövő politikáját, mint a kormány. Néhány ok, miért. (tovább…)

Sokszor nem tudom, hogyan viszonyuljak a politikusainkhoz. Hiszen mi választottuk őket, hogy ott vannak, ahol, magunknak köszönhetjük. Ennek ellenére sokan nem büszkék a választáskor leadott voksukra, ha szavaztak egyáltalán. Miért tekintünk undorral saját politikai elitünkre, és miért egyre nagyobb a közélettel szembeni apátia? Valóban mi tehetünk róla, vagy a csupán a körülmények játékszerei vagyunk? (tovább…)

A címben olvasott hír igaz, valóban módosítottam a 2008-as költségvetés tervezetét. A www.koltsegvetes2008.hu weboldalon. Ha jól emlékszem, a hirdetését a wiwen vettem észre.

Az oldal lényege, hogy mi magunk döntjük el, az ország költségvetését hogyan, mire költenénk. Az egyszerű módszer ehhez a következő: elosztjuk az ország büdzséjét a lakosság számával, megkapjuk az egy főre jutó összeget (112990 Ft), majd ezzel az összeggel sáfárkodunk. Az alábbiakban leírom saját módosításaimat és indoklom is azokat. Plusz néhány nagyon rövid gondolat az oldalról.

(tovább…)

Nem voltam még a Parlament épületében. Most vagyok. Fenntartható fejlődés konferencián. Első benyomás: az üléstermet csak a TV kamerák nagyítják föl. Kicsi. Laptopnak áram nincs. Wifi nekem nincs. Most lehet mondani, hogy tipikus, mármint, hogy ez az első, amit észreveszek. Hát ez van. Illetve… Az előttem lévő 68-as ülés kis tároló rekeszének fogantyújára (igazából egy lyuk, amibe bele lehet nyúlni, hogy lenyíljon a rekesz ajtaja) egy „Emlékezz! – 20 éves a csernobili atomkatasztrófa” matrica van ragasztva. (Ahogy otthon az ajtómra is.)  Plusz pont a feltehetően jobboldali képviselőnek! (tovább…)