A szószparkos pszichomókus Mekibácsi óta tudjuk, a drog rossz, a drog nagyon rossz, érteeeeeeem? Persze egy-két dzsóba az életben még senki nem halt bele, de egy-két dzsóval sokszor az életben már komoly problémák lehetnek. Dr. Csernus elmondja tíz percben, miért. (tovább…)

Gyakorlatilag azt írja Valuska László (nagy magas ember, az Index.hu impresszuma szerint a kulturális rovat vezetője egyik szerzője), hogy a Pécs Kulturális Fővárosa cím valójában egy hatalmas szopás. Úgy mond véleményt, hogy lejön néhány napra, majd megmondja a tutifrankót, böffent pár darab, amolyan Indexes szófordulatot, és uzsgyi. Le vagytok ti szarva pécsi parasztok! Arra nem is gondol a butapesti budapesti fiatalember, hogy magából csinált hülyét, nem Pécsből. (tovább…)

A nagy karácsonyi loholás, kiszáradt bejglik és csonkig égett gyertyák után nyakunkon az újév. Bármit is mondanak a jövőkutatók, csak nehezen jósolhatjuk meg, mit is hoz valójában. Ember legyen a talpán ugyanis, aki nemhogy a világ, de a saját dolgaival is tisztában van. (tovább…)

Meghalt egy fiú, és vele halt egy illúzió. Az egyetemista lét magának való, önfeledt világát ugyanúgy darabokra tépte ugyanis a három gyilkos golyó, ahogy a 19 éves kaposvári fiú testét is. Az eddig csak elvétve előforduló öngyilkosságok után most valaki úgy gondolta más helyett dönt az életéről. (tovább…)

„Régen hogy hívták azt a nőt, aki teherbe esett? Áldott állapotban volt. Aztán jött a másállapot, majd az állapotos kifejezés, aminek már a tónusa is negatív, aztán jött a terhes, amiben már implicite benne van, hogy a nőnek teher, hogy anya lesz.” - Végképp megváltozott az anya-apa szerep, és ebben a szülő-gyerek viszony is.  Gyűjtés a témában:  férfi szorongás, női kényszer, álságos GYES. (tovább…)

Végül is mindig hatalmába keríti az embert valami gyönyör, amikor egy hatalamas, vagy éppen aprócska televízió műsorfolyamának helyén egy szép nagy semmmi látható. Mai postunkban kt képernyő, egy nyári félórás RTL Klub elsötítés, és egy úgynézkiörökrevége Budapest TV. Egyikért sem kár. (tovább…)

Hasba rúgott egy terhes tanárnőt a diákja. Az eset nem a napokban és nem is Pécsett történt, a baranyai megyeszékhelyhez csupán rokoni szálak fűzik a fiatalasszonyt. Az aprónak egyáltalán nem nevezhető inzultusról csak most, egy év elteltével beszélt tágabb családi körben. Félt. Ki tudja, kinek a fülébe jut az ő „panaszkodása.” Az innen-onnan hallott, hírműsorokban leadott beszámolók gyakran tudósítottak ugyanis halálosan fenyegető anyáról, apáról, tettlegességig fajuló, a szülői értekezleteket követő négyszemközti „beszélgetésekről”. (tovább…)

Az mondja Popper Péter egy interjúban, a magyarokat csak a győzelemre nevelik, a kudarcok elviselésére sosem. „Sem a családban, sem az iskolában nem tanuljuk meg, hogy a világban vereségek is vannak. Ha valami kudarc ér bennünket, akkor kétségbe esünk.” Pedig nem ez lenne a természetes, mint ahogy az sem, hogy minden hibánkat, vagy akár éppen szomorú sorsunkat más, mások tetteivel magyarázzuk, ahelyett, hogy elfogadnánk a rosszat is, és előre lépnénk. (tovább…)

A jelenlegi belpolitikai helyzetet kár lenne ecsetelni, a csapból is ez folyik, hadd álljon itt helyette két önmagárt beszélő videó. Az egyiken az Index munkatársa, Tamás Bence magát Puch Lászlónak, az MSZP egykori pénztárosának kiadva miniszterelnököt keres, a másikon A Bukás c. film egyik jelentét feliratozták Gyurcsány Ferencre szabva. A hasfájós röhögés garantált. (tovább…)

Kisgyerekként sokat figyeltem, nagyanyám milyen gonddal tisztítja meg a leveszöldséget, kopasztja meg a tyúkot, vagy éppen magozza ki a réteshez szánt meggyet. Arra is emlékszem, minden reggel nagyapám elé tette a kupica pálinkát, vasalt inget, gatyát, úgy engedte csak munkába az alföldi mezővárosban. Csöndes, mégis teljes életet élt, és él ma is. Csak nehezen tudom elképzelni, hogy az ő nagyanyja, vagy éppen nőtársai 1857. március 8-án New York utcáin 40 ezer társával vonuljanak (tovább…)